A hónap képe

 

Muzsikál az erdő - Ágasvár

Bemutató Lajkó Félixel.

Fotó: Durbák Zsolt

Rólam

CV

There are no translations available.

 

Kappel Edit lókiképző és lovasedző vagyok. A lovaglást 7 éves koromban kezdtem Nagykanizsán. A  klasszikus alapokat Skublics Imrétől tanultam, majd Kaposvárra kerültem, ahol Monspart Gábor utolsó tanítványainak egyike voltam. Valójában csak mostanában értettem meg, mennyire sokat adtak mindketten nekem, sajnos már egyiküknek sem tudom megköszönni. Kaposvár után Olaszországban majd Írországban lovagoltam, ugró és military versenyeken vettem részt, illetve két teljes szezon vadászlovaglást élvezhettem végig Írország legszebb tájain. 5 kint töltött év után a professzionális lovaglástól teljesen elment a kedvem, túlságosan kötődtem a rám bízott lovakhoz, nehezen viseltem ha elkerültek tőlem. Hazatérésem után az informatika területén dolgoztam 4 évet, közben a lovaglást és a versenyzést saját lovammal (Glóriával) kezdtem el újra, díjlovaglásban és díjugratásban. Az informatika után ismét kicsit közelebb kerülve a lovakhoz, a takarmányiparban dolgoztam. Együttműködésünk az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad lipicai ménesével egy csikótakarmányozási program keretében indult, majd a kapcsolat a lovak kiképzése felé irányult. Először a fogatlovak díjlovas előképzése volt a cél, majd fiatal fedezőmén jelöltek díjlovaglásban való kipróbálása. Miután egyre többen kerestek meg lovak kiképzésével kapcsolatban,a takarmányipar helyett újra teljes erőmmel a lókiképzést, lovasok oktatását választottam.

A Parelli módszerrel 2003-ban kezdtem el ismerkedni és egy osztrák bemutatón, majd saját lovammal együtt egy kurzuson tapasztaltam meg személyesen a lóval való természetes kommunikáció eredményességét. A logikája, az üzenete nekem nem volt újdonság, az számomra nem különbözik a klasszikus lovaglás lényegétől, lóközpontúsága azonban példamutató minden lóval kapcsolatban lévő ember számára, különösen a versenysportok résztvevői számára.

A mindennapos rutinszerű munkát játékos, pozitív motiváláson alapuló képzéssé alakítani, mind a lovak mind a lovasok számára, ez az én mindennapjaim kihívása.

2011 óta vagyok tagja Philippe Karl edzőképző iskolájának (School of Légèreté).

Lajkó Félix-el 2012-ben kezdtem együtt dolgozni, első közös fellépésünk a Bécsi Spanyol Iskolában volt. Félix improvizációs zenéje és a lipicai lovak erőteljes harmóniája különleges atmoszférát teremt az előadásokon.

2013-ban a magyar köztársaság elnöke a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésében részesített.

 

 

Lovas Nemzet 2014/10

There are no translations available.

 

Lovas Nemzet 2013/10

There are no translations available.

 

Lovas Élet 2014/10

There are no translations available.

 

Lovas Nemzet 2013/09 - Műhelytitkok II.

There are no translations available.

 

Lovas Élet 2013/08 - Műhelytitkok harmadszor

There are no translations available.

 

Lovas Élet 2013/06 - Lipicai Ménvizsga

There are no translations available.

 

Lovas Élet 2013/03 - Szájtevékenység

There are no translations available.

Cikkem a lovasélet márciusi számában:

 

 

Lovas Nemzet 2012/12 - Szabadidomítás a Bécsi Spanyol Lovasiskolában

There are no translations available.

 

Lovas Nemzet 2012/10 - Műhelytitkok

There are no translations available.

 

Lovas Nemzet 2012/08 - Természetes könnyedség

There are no translations available.

Lovas Nemzet 2012/8.szám

 

Lovas Élet 2012/2 - Arcélek

There are no translations available.

 

 

Lovas Nemzet 2011/12 - L(ó)gikusan - lovaglásról a lókiképző és az osteopatha szemével

There are no translations available.

Mráz Edina -Nyílt nap és szeminárium Marócpusztán

Egy rendkívül érdekes, és újszerű megközelítésben gondolkodhattunk a lovakról és a lovaglásról november 12-én, egy már a telet idézően hideg, de szép, és tartalmas szombati napon. A helyszínt az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad marócpusztai Gidrán Ménese szolgáltatta, akik pedig megismertettek bennünket tudásukkal és hitvallásukkal, Kappel Edit és Bertalan Zsolt voltak.

Kappel Edit lókiképző és lovasedző, aki lipiciai lovaival egyfelől Pat Parelli módszereit alkalmazva a természetes lókiképzés, másfelől Philippe Karl lovagló iskolájának tanai szerint foglalkozik. Láthatjuk őt hazai díjlovas versenyeken, és szabadidomító bemutatókon egyaránt.

Bertalan Zsolt Németországban, Barbara Welter-Böller iskolájában tanult, lovakra szakosodott osteopatha (akinek tevékenysége egy összetett manuál terápiás gyógyító eljárást takar, amelynek segítségével feloldhatók a mozgásszervi zavarok, izületi blokádok, izomfeszültségek, stb.) és akupunktőr, aki amellett, hogy igyekszik minél több ló életminőségén javítani, az általa alkalmazott módszereket előadásokon, kurzusokon osztja meg az érdeklődő lovasokkal.

Hol kapcsolódik össze kettejük munkássága?

L(ó)gikusan belegondolva hamar kiderül, hiszen, ahogy Zsolt meg is fogalmazta a nap folyamán, az ő munkájának csupán 1/3 részét teszi ki a mozgásszervi problémával küzdő lovak konkrét kezelése, gyógyítása. A többi 2/3 nem szól másról, mint a lovak ezen tüneteiért felelős lovaglástechnikai problémák orvoslásáról – a lovasaiknál.

Az elméleti előadást Bertalan Zsolt nyitotta. Segítségével megérthettük és átláthattuk a ló anatómiájának lényegi tulajdonságait, és a lovaglással kapcsolatos biomechanikai összefüggéseit, amelyek tényszerűen rámutatnak lovaglási technikáink valós működésére, és hatásaira, amelyek sokszor nem pont azok, mint amire „megszokásból” gondolnánk. Világosan megjelent a szemünk előtt a folyamat, amelyet a ló szájára gyakorolt hatás elindít az egész testben, az izmok kapcsolódásain keresztül a ló elejétől a hátuljáig. A helytelen szárkezelés okozta feszültségek (és fájdalmak) anatómiai elemzése egy újabb, és még tényszerűbb perspektívából mutatta meg a lovas keze munkájának jelentőségét. A manapság sokszor félreértelmezett, és ezért nem megfelelően alkalmazott előre-mélyre lovaglás technikájának és hatásainak bemutatása is bizonyosan hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben, értve a feladat mechanikáját és valós funkcióját, a résztvevők jól alkalmazzák ezt a gyakorlatban. A gimnasztikai gyakorlatok, vagyis oldaljárások elemzése során pedig szintén anatómiai pontossággal láthattuk, hogyan segítik ezek a gyakorlatok a lovaink helyes fejlődését.

Ezután Kappel Edit következett, aki Favory XXVIII-5 (Faktor) nevű lipicai ménjével a lovaglást előkészítő feladatokat mutatta be a gyakorlatban. Az első lépcsőfok a kapcsolatépítés, a Pat Parellitől elsajátított tudás és technikák segítségével. Ez a földről végzett munka ugyanúgy első lépcsőfokát jelenti a kiképzés hónapokra, évekre vetített skálájának, mint ahogyan a napi munkának is. Ló és lovasa egymásra, valamint a munkára hangolódik, eközben a ló könnyedén elsajátít alapvető feladatokat és gimnasztikai gyakorlatokat, ami később nagy segítség lesz.

Edit következő lépcsőfokként, a lovaglásban hasonlóan lóközpontú, a ló számára egyértelműbb és könnyebben végrehajtható rendszerbe foglalt technikákra Philippe Karl iskolájában (Ecole de Légérete) talált, így a következőkben e tanok mentén haladhattunk a bemutató során. A lovaglás előkészítésének második fázisa még mindig földről, ám már zablával történik. A legfőbb cél a ló szájtevékenységének aktivizálása, majd a nyak, és a tornáztató feladatok segítségével az egész test lovas nélküli korrekt átmozgatása.

Egy kis szünet, és ebédünk elköltése után, a szakmai munka folytatása előtt a Ménesgazdaság és Pataki Gergely telepvezető szíves jóvoltából betekintést nyerhettünk az itt zajló lótenyésztői munkába, megcsodálhattuk a birtokot, az itt állomásozó gidrán fedezőméneket, valamint gyönyörű lipicai és gidrán lovakat.

Végül lóra a délután folyamán „ültünk”, amikor is Edit és Zsolt közösen megmutatták, hogy a délelőtt látottak és hallottak hogyan jelentkeznek, hogyan valósíthatóak meg a lovaglás során. Átvettük az átbeszélt, az Ecole de Légérete rendszere szerint alkalmazott technikákat – előre-mélyre lovaglás, gimnasztikai gyakorlatok, végül az összeszedettség és egyensúly elérése - nyeregből is, láthattuk a lóra gyakorolt pozitív hatásukat, mind mentálisan, mind fizikálisan.

A látottak mindenkit gondolkodásra késztettek, a kérdések özöne estig záporozott az előadókra. Végül jóval a tervezett befejezés után indultunk haza, és még így is bizonyosan megfogalmazódtak mindenkiben újabb és újabb gondolatok, ötletek, kérdések, amelyekkel jobbíthatják saját lovaglásukat.

Reméljük, lesz folytatás a jövőben, ahol alkalmunk nyílik majd tovább vinni ezeket az eszmecseréket, és ahol azok is bekapcsolódhatnak, akik ezt a napot elmulasztották.

Köszönettel tartozunk a marócpusztai Gidrán Ménesnek a szeminárium megrendezésében nyújtott segítségért, az előadóknak pedig, hogy részesülhettünk a tudásukból!

Az előadó szemével

A közös előadás Zsolt ötlete volt, a mindkettőnk számára megfelelő időpontot viszont nem volt egyszerű megtalálni. Mikor kitűztük és szűk körben meghirdettük a dátumot, mindketten meglepődtünk a nagy érdeklődésen. Végül több, mint 60 embert köszönthettünk Marócpusztán! Örömmel láttuk, hogy az érdeklődök köre nagyon vegyes, díjlovas, díjugrató, western-, hobbilovas, edző egyaránt figyelmesen és nyitottan hallgatta végig az előadásokat.

Zsolt az elméleti előadást gyakorlati példákra alapozta, így nem egy latin nyelvleckét kaptak a hallgatók, hanem valóban kézzelfogható képet a ló szájtevékenységének a mozgásra gyakorolt hatásáról, valamint, hogy milyen is a korrekt módon végzett előre-mélyre lovaglás az osteopatha szemével.

A földről való munka jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni: bizalmat épít, tornáztat, a feladatok pontosabb átgondolására készteti a lovast és mellette változatosabbá teszi a munkát ló és lovas számára is. Földről vezetjük be a zabla elfogadtatását segítő gyakorlatokat, és a lovas is a földről tanulja meg legkönnyebben a kézmozdulatok helyes technikáját, illetve érez rá a helyes támaszkodás – én jobban szeretem a kapcsolat szót használni – érzésére. Remélem sokan elindulnak majd ezen az úton.

A délutáni nyereg alatti munkában igyekeztünk a „Láb kéz nélkül, kéz láb nélkül” (Baucher) elvét bemutatni, és érzékeltetni, hogy a ló egyensúlyát megtalálva mennyivel szabadabban és természetesebben mozog, mennyivel érzékenyebben és készségesebben reagál az oldaljárásokhoz alkalmazott testsúly és csizmasegítségekre.

Természetesen az előadások végeztével rengeteg kérdés maradt az emberekben, és ez így is van jól! Szerettük volna megmutatni és megindokolni, hogy mi miért a megszokottól eltérő utat választottuk, és bemutatni, hogy a lóval való kapcsolatot hogyan lehet könnyeddé, játékossá és mindkét fél számára élvezetessé tenni.

A kérdések minősége mutatta, hogy alaposan elgondolkodtattuk a lovasokat!

Kappel Edit